Fizz skinek

A csalafinta Fizz annyira irigyelte a békák varázslatos énekhangját, hogy maga is megtanulta esőidéző éneküket. Bár eleinte kissé fülsértő volt a hangja, dala hamarosan könnyeket csalt a hallgatóság szemébe. Fizz varázslatos dala mellett senki sem maradhat szárazon.

Fizz minden képzeletet felülmúlt, amikor sikerült megszelídítenie egy betolakodó énkét, és a közöttük kialakult kapcsolatnak köszönhetően ellenállt a lény megrontó energiáinak. A különleges kapcsolat századosi címet hozott neki, amelyet gyakran használ a csapat tagjainak megtréfálására. Azonban amikor épp nem a kedvenc hadnagyát terrorizálja, a 3NK3 bolygó védelmében a megrontott gonoszok válnak a trükkjei célpontjává.

A tenger a démonok lakhelye.

Ez valóban elég rettenetes.

Van valami rendkívül nyugtalanító abban, ha egy két lábon járó Cocker spániel keverék rohangál közöttünk, miközben egy teniszlabdaszedővel bökdösi a járókelőket, és más, nála nagyobb kutyákat idéz meg a föld alól. Mégis mind itt vagyunk. Együtt.

Van valami rendkívül nyugtalanító abban, ha egy két lábon járó Cocker spániel keverék rohangál közöttünk, miközben egy teniszlabdaszedővel bökdösi a járókelőket, és más, nála nagyobb kutyákat idéz meg a föld alól. Mégis mind itt vagyunk. Együtt.

Az Elit alakulat szabotőre, Fizz a víz alatti harc mestere. Nem tudni, hogy merre járt, mielőtt felcsapott volna katonának, de a tengert mindig úgy emlegeti, hogy „egy haverokkal teli vödör”.

Senki sem tudja, hogyan végezte el Fizz a Szupergalaktikus akadémiát, de egy biztos: ő az egyetlen pilóta (vagy űrhal), aki látszólag a semmiből meg tud idézni egy mecha-gigalodont. És ez talán így is van jól…

A cukiság pihe-puha verméből előtörő Fizz a gyökérzöldségek életére tör, és a répák esküdt ellenségének parancsol – a vérszomjas nyúlnak, melynek éhe és dühe csillapíthatatlan.

Nincs kétség afelől, hogy Fizz a végtelen Üresség halálos teremtménye. De még az Ürességben is sokan utálják őt, mert imád életet teremteni csak azért, hogy bosszantsa a Virrasztókat.

Szólítsatok Fishmaelnek.

„Kiskoromban a nagypapám sokat mesélt nekem Atlantiszról, a magas templomaikról és a hatalmas víz alatti hadseregükről, amelyet a legendás Fizz tábornok vezetett. Nagypapa még így emlékezett rá, nem pedig a kihalt mauzóleumként, amivé mára vált.”